***
A reggelek szokásosan kezdődtek. Nekiálltunk takarítani, elvégre tegnap este mindenki eltűnt a saját birodalmában. Stella vigyorogva jött le, majd szabályosan felráncigált az emeletre, mert akart valamit mondani, amit nem akar, hogy a többiek megtudjanak.
-Na, mondd! Mi az a nagy dolog?-kérdeztem. Bár sejtettem, hogy Liam-mel kapcsolatos, hiszen tegnap este elég jól eltűntek.-Szóval,-kezdett bele-tegnap mikor eltűntünk Liam-mel.
-Igen, hallgatlak!!-szóltam közbe.
-Akkor lefeküdtünk egymással!!-kiáltott viszonylag halkan.
-Gratulálok!-csak ennyit tudtam kinyögni, szaladtam le küszködve könnyeimmel. Épp Zayn jött velem szembe.
-Hé, béby!! Mi a baj??-jött oda hozzám.
-Semmi, csak... hagyjuk!-mondtam egy kisebb mosolyt erőltetve.
-Ha úgy érzed, nyugodtan elmondhatod! De most olyan meglepetésem van számodra, amitől biztos feldobódsz!-vigyorgott.
-Na és mi lenne az?-kíváncsiskodtam.
-Meglepetés! Gyere menjünk, megmutatom.
*Stella szemszöge*
Nem értettem Szandit. Mégis mi volt ez az egész? Ő Zayn-nel van együtt. Még azt sem mondhatja, hogy nincs pasija. Vagy az bántja, hogy Liam-mel együtt voltunk? Nagyon rég óta ismerem, de még sohasem csinált ilyet. Amint hazaér beszélnem kell vele!
*Szandi szemszöge*
Zayn-nel beültünk a kocsiba. Egy nagy épülethez mentünk. Fogalmam sem volt, hogy hol vagyunk, vagy mit akar itt. Végül bementünk.
-Szandi, te tényleg jogász akarsz lenni? Ez volt minden álmod?-kérdezte.
-Nem, csak anyáék akarják, vagy is inkább anya.-mondtam lehangoltan.
-Modellkedés, éneklés, táncolás? Ez a te stílusod?-faggatózott.
-Igen, de ezt honnan tudod?-kérdeztem meglepetten. Hiszen erről csak a barátnőim tudnak.-Stellától és Barbitól,de gyere, itt van a meglepi!
Tovább mentünk és kiderült, hogy ez egy suli. Afféle tehetség gondozó haladóknak.
-Parancsolj! Ide fogsz járni! Modell, tánc és ének szakra. Igazi művész nő leszel!-kacsintott.
-De Zayn! Úr Isten! Ezt el sem hiszem! Köszönöm-köszönöm! Szeretlek!-ugrottam nyakába. Kicsit talán meglepődött a szeretlek szó hallatán, de féloldalas mosolyra húzta a száját és így felelt:
-Én is szeretlek.-majd átkarolt. Jött egy nő, aki körbevezetett minket, megmutatta a termeket, elmagyarázta, hogy hogy mennek a dolgok. Örültem neki, hiszen így legalább nem lesz teljesen idegen az iskola.
*Stella szemszöge*
Mikor hallottam az ajtó csapódást, megbizonyosodtam róla, hogy Szandiék megjöttek. Egyből mentem le beszélni vele.
-Szandi, mégis mi volt ez az előbb? Miért rohantál le sírva?
-Semmi, ne foglalkozz vele. Csak egy kis érzelmi kitörés volt. Boldog vagyok, hogy ilyen jól megvagytok.-simította meg vállam.
-Jó, de többet ne csinálj ilyet, vagy akkor beszéljük meg!-öleltem meg.
-Oké, bocsi, hogy a frászt hoztam rád! Ígérem nem lesz több ilyen! De egyébként köszönöm!-mosolyodott el.
-Mégis mit?-kérdeztem, hisz nem tudtam, hogy miről van szó.
-Hát hogy segítettetek Zayn-nek. Hogy elmondtátok mivel szeretnék foglalkozni.
-Ja, ott voltatok? Nagyon szívesen! Tudod, hogy rám mindig számíthatsz!
-Igen, tudom. Megyek benézek egy kicsit Barbi-hoz is!-indult.
-Oké!
*Szandi szemszöge*
Talán egy kicsit hazudtam, de mégsem mondhattam el mi bánt. Úgysem tudna rajta segíteni, ez már réges-régen el lett rontva. Kopogtam Barbi ajtaján.-Gyere!-hangzott a válasz.
-Szia. Csak megakartam köszönni, hogy segítettetek Zayn-nek. Vagy is, hogy elmondtátok, hogy milyen iskolába szeretnék járni.
-Óó, igazán nincs mit.-mosolygott.
-Na de megyek, mert még anyáékkal közölnöm kell.-mondtam.-Szerinted mit fognak szólni?-kérdeztem.
-Hát, nagyon a jog felé hajlott anyud, szóval, egy biztos. Meglepetésként éri majd.-húzta oldalra a száját.
-Az biztos! Majd jövök, és elmesélem.
-Oké. Csak ügyesen!-kiabált utánam.
És eljött a pillanat. Skype-on beszélünk. Elfogadták a hívást. Először jönnek az általános kérdések: Hogy vagy? Mit csináltok? A lányok? stb...
-Na de kicsim, az írtad nagyon fontosat akarsz mondani. Mégis mi az?-aggódott anya.
-Anya, apa, nem megyek jogásznak. Modell, tánc és ének szakra fogok járni egy kiváló iskolában.-ahogy ezeket kimondtam, mintha összedőlt volna a világ, olyan érzések kavarogtak bennem. Nem tudtam mit fognak szólni.
-Kislányom! Te jogásznak kell menj! Ilyen okos, művelt lány nem mehet ilyennek.-szörnyülködött.
-Inkább azt választod, hogy 5 éven keresztül azt tanuljam, amit... utálok?-nyögtem ki.
-Figyelj,-hallottam apa hangját-biztos ezt akarod?
-Biztos!-vágtam rá.
-Akkor nyugodj meg! Beszélek anyáddal és minden rendben lesz. Most ő is csak hirtelenjében viselkedett így. Nyugodtan menj abba az iskolába! Mellesleg tudod, hogy én soha nem álltam a jog mellet??
-Igen apa, tudom.
-Na, akkor én még örülök is!-mosolygott.
-Köszönöm! De most már mennem kell! Sziasztok! Szeretlek titeket!-búcsúztam.
-Mi is szeretünk!-hangzott a válasz.
Most, hogy már le van tisztázva, és anya is elfogadja, bátran nekivágok a sulinak! A nap további részében csak beszélgettünk a csajokkal. Megbeszéltük az iskolákat, megnéztük a könyveket, ilyenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése